Napi evangélium

2010. november 25. - Csütörtök

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

Lk 21,20-28

Elmélkedés:

A végső időkben várható eseményekről és az akkor bekövetkező ítéletről szóló jézusi szavakat sokan félelemmel hallgatták egykor és ma is. A helytelen életvitel, az Isten parancsainak semmibe vétele, a szeretet mindennapi gyakorlásának elmulasztása ugyanis számukra kedvezőtlen ítélettel járnak. Mindenkinek van ugyan lehetősége és ideje arra, hogy megváltoztassa életét, de ezt egyesek nem teszik meg. A hívő ember, aki egész életében Isten akaratának teljesítésére törekedett, nem félelemmel, hanem örvendezve várhatja Krisztus újbóli eljövetelét, hiszen számára ez az üdvösség beköszöntét jelenti. A különleges égi jelek után eljön az idő, amikor az igazak meglátják az Istent.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Édes Jézusom, Eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy Te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol Te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom Neked, és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba.
Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a Te Akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem Neked: akarok szenvedni, akarok Érted megvetett lenni!
(Boldog XXIII. János pápa)