Napi evangélium

2010. november 21. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha Te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem Te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán Hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Lk 23,35-43

Elmélkedés:

Halhatatlan király
Néhány évvel ezelőtt a fiatalok hívták fel figyelmemet a Mennyei királyság című amerikai mozifilmre. A nagyszabású hollywoodi alkotás a keresztes háborúk korát és világát tárja a nézők elé látványos jelenetekkel, de tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóval. A közhelyek és közmondások között egyetlen, vallási tartalmát tekintve említésre méltó kijelentést tudtam megjegyezni: „Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját. De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra”.
Krisztus Király mai ünnepe kapcsán ez a jelenet jutott eszembe. Nem csak evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is királyunknak, életünk Urának tekinthetjük. Az Ő szavára is mozdulnunk kell, s érdemes engedelmeskednünk parancsának. A földi királyok a történelem folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Krisztus azonban ilyet nem kér tőlünk. Emberi erőinket, fizikai és szellemei képességeinket nem hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az Ő Országa, Isten Országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk.
Egyrészt amiatt nevezhetjük Krisztust Királynak, mert méltóságában fölé emelkedik a teremtett világnak és benne minden teremtménynek, így az embernek is, másrészt pedig azért, mert Ő minden emberi szív Királya, Aki a szívünket megnyerő szelídségével és jóságával tanít bennünket Isten akaratának megismerésére és teljesítésére. Mindannyiunknak személyes felelőssége, hogy keressük-e és megtesszük-e mindazt, amit Isten kér tőlünk, s azt az utat járjuk-e, azt az élethivatást választjuk-e, amit számunkra kijelöl.
Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét múlva, adventben elkezdjük megváltói méltóságát szemlélni. A mai ünnep evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk Keresztre feszítéséről szól. A katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a Kereszt alatt is gúnyból nevezik  Őt királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók királya” felirattal nem Krisztus igazi Királyságára utal. De milyen uralkodó, milyen Király Ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja Pilátus előtt, hogy az Ő Országa nem ebből a világból való. Országa tehát nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába „állampolgárságot” a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet szerezni. A Kereszten meghaló, de a Feltámadásban halhatatlan Királyként mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A Kereszten azt mondta a Vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy Vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak, akik bűnbánattal közelednek Hozzá. Krisztus, aki a Kereszten mutatta meg, hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessük Őt királyi útján a menny felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon Előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Mégis Királynak szólítunk. Te vagy az Irgalmasság Királya, Aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan Király, Aki Feltámadásoddal legyőzted a halált, és örök életet adsz nekünk. Ámen.