Napi evangélium

2010. november 20. - Szombat

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.

Lk 20,27-40

Elmélkedés:

A nép odaadó figyelmével ellentétben a szadduceusok csoportjának néhány képviselője vitát kezd Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi Törvényt fogadták el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek abban.
Jézus válaszából világossá válik számunkra, hogy Isten az, aki életet ajándékoz, s Ő tartja fenn ezt az életet a sír után is. Ő adja meg minden embernek az új életet a feltámadásban. Ez az új élet azonban egészen más jellegű, mint a földi. Az örök élet mindenki számára a személyes földi lét folytatását jelenti, de nem ugyanazokkal a tevékenységekkel. A válaszból az is kiderül, hogy Istenért érdemes élni, és érte érdemes meghalni is, hogy örök életünk legyen.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jézus Szentséges Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, remélek Benned és szeretlek Téged. Bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, türelmessé, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add, ó jóságos Jézus, hogy én Benned és Te bennem élj. Védj meg a veszélyekben. Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg testem és lelkem egészségét és add áldásodat minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem. Ámen.