Napi evangélium
2010. november 16. - Kedd
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus
nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és
megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű
volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa,
mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett
és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell
megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt
látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus
azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a
szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit
adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a
házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse
és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10
Elmélkedés:
A vak koldus meggyógyításának története után, ma ismét egy olyan
emberről hallottunk az evangéliumban, aki szintén rászorul Jézus
segítségére. De amíg a vak koldus ezt tudta, Zakeus nem érzi ennek
szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi, aki látni akarja Jézust. A
vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne
az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást fog eredményezni
életében a Jézussal való találkozás. Jézus vele is csodát tesz. Nem a
szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja
meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen
elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, Te vagy minden javam.
Egyedül Te vagy a jó, igaz és szent, a Mindenható, mindent Te adsz,
mindent Te töltesz be, s csak a bűnöst hagyod üresen. Emlékezzél
irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod,
hogy üres maradjon, amit alkottál. Ámen.
Kommentáld!