Napi evangélium
2010. november 15. - Hétfő
Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak
koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak
arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön
errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!”
Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és
szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz,
mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így
szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte
látását. Dicsőítette Istent, és követte Őt. Ennek láttára az egész nép
áldotta Istent.
Lk 18,35-43
Elmélkedés:
Az evangéliumban szereplő embert a vaksága kényszerítette a koldulásra.
Ez a szerencsétlen ember pontosan tudja, hogy nem a koldussors, hanem a
vakság az ő igazi problémája. Ez a bölcsessége indítja őt arra, hogy a
legnagyobb bajára, a vakságára kérjen gyógyírt Jézustól.
Néha azt érezhetjük, hogy „vak koldusként” élünk, bezárva a magunk
világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel. De mi az igazi
problémánk – tesszük fel a kérdést. A bölcs tudja, hogy életében a
legnagyobb kényszerítő erő a bűn, amely önmaga felé fordítja az embert,
s amely lelki szemei elől eltakarja a megbocsátó Istent. Jézus, aki meg
tud szabadítani minket a bűntől, időnként betér a mi utcánkba is.
Ismerjük fel, halljuk meg közeledését, és kérjük Tőle bűneink
eltörlését és a lelki újjászületést!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, taníts meg arra, hogy Akaratodat
cselekedjem. Taníts meg arra, hogy illendőn és alázatosan járjak Előtted, mert Te vagy az én bölcsességem. Te valóságosan ismersz engem,
ismertél, mielőtt a világ lett, s mielőtt én a világra születtem. Ámen.
Kommentáld!