Napi evangélium

2010. november 12. - Péntek

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Lk 17,26-37

Elmélkedés:

Jézus mennybemenetelét követően sok egykori követőjében élhetett az az elképzelés, hogy az Úr eljövetele hamarosan be fog következni. Az évek, évtizedek múltával egyre gyakrabban kerülhetett elő a kérdés, hogy vajon miért késik az Úr eljövetele? Meddig kell még várni rá? A kérdés még fontosabbá lett az üldözések elkezdődésével, hiszen azok megszüntetését várták. Vajon miért késlekedik az Úr, akinek újbóli jövetele megszabadíthatja övéit az üldözésektől? E kérdésekre adott válaszokban idővel előtérbe került, hogy a keresztény legyen hűséges, várakozzon türelemmel, hiszen az Úr eljövetele bármikor bekövetkezhet. Mivel az időpont ismeretlen az ember számára, legyünk mindig felkészültek!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre ezt teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk. Te azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.
Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és minden kínálkozó alkalommal szolgáljam őt. Tégy felkészültté arra, hogy minden fenntartás nélkül elkötelezzem magam testvéreim szolgálatában, és életemet adjam értük.
Add meg azt is, hogy mások elképzelése és akarata szerint is szolgálni tudjam őket szeretetből, mivel Te, drága Üdvözítőm, a Kereszten haldokolva erre tanítottál engem! Ámen.
(Szalézi Szent Ferenc)