Napi evangélium
2010. november 10. - Szerda
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így
kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és
így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.”
Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos
szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát
adott Neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde
tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki
visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán
hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Lk 17,11-19
Elmélkedés:
Egy gyógyító csodáról olvasunk a mai evangéliumban, amelyben tíz beteg
részesül. Orvosilag gyógyíthatatlan bajuk szűnik meg, mégis közülük
kilenc megfeledkezik arról, hogy kifejezze köszönetét a gyógyító felé.
Jézus nem várt tőlük hálapénzt, de hálátlanságuk fájdalmat okozott Neki. Csupán egy meggyógyult ember tartotta fontosnak, hogy szavakkal
is kifejezze háláját. Köszönjünk meg minden jót, amit akár emberektől,
akár Istentől kapunk! A háláját mindig kifejező ember elégedett az
életével, s nem irigykedik a másikra. Ne csupán akkor találjuk meg
Istent, amikor kérünk Tőle valamit! Vegyük észre és csodálkozzunk rá
azokra az apróságokra, amelyeket a mai nap és a holnap hoz.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Fogadd szívesen, Uram, Istenem,
fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra
irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak Neked, mert
kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok Hozzád és szeretnék Hozzád fordulni minden nap,
minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden Benned
hívőt, hogy velem együtt adjon hálát Neked és dicsőítsen Téged.
Ámen.
(Kempis Tamás)
Kommentáld!