Napi evangélium

2010. november 1. – Hétfő, Mindenszentek

Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldo7gok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

A szentekben Isten él
Évekkel ezelőtt egy idős asszonyhoz hívtak a szociális otthonba. Nyugodtan elmesélte, hogy férje halála után hamarosan elveszítette egyetlen gyermekét is, s ezt követően került az otthonba. Közel érezvén az órát, amikor el kell hagynia a világot, felidézte gyermekkorának legkorábbi emlékét, nagypapája halála napját. Emlékezett rá, hogy a tanító ember ágya mellett gyertyát gyújtottak, sorban jöttek a családtagok, a rokonok és a szomszédok, s mindenki egy üzenetet bízott rá, amit majd a túlvilágon kell átadni korábban elhunyt szeretteiknek. A haldoklóra bízták üzeneteiket, hogy az égben majd adja át azokat.
A mai napon nem mi küldünk üzeneteket az ég felé, hanem azoktól kapunk üzenetet, akik eljutottak a mennyországba. Ma, Mindenszentek ünnepén a megdicsőültek egész serege azt üzeni nekünk, hogy törekedjünk a menny felé! És azt is üzenik a szentek nekünk, hogy az evangéliumi boldogságok útja vezet a menny felé, és ez az út járható. Ahogyan ők végigjárták ezt az utat, azaz életüket a Jézus által hirdetett boldogságok szerint alakították, ugyanígy minden embernek ezen az úton kell előrehaladnia.
A boldogság mondások a hegyi beszédet vezetik be. Első pillantásra meglehetősen ellentmondásosnak tűnik számunkra, hogy Jézus a szegényeket, a szomorúakat és az üldözötteket nevezi boldogoknak, valamint a szelídeket, az irgalmasokat és a békességszerzőket. A Jézus által hirdetett boldogságok megvalósítása az ember számára őszinte és tiszta gyermeki lelkületet és Isten felé való nyitottságot eredményez. Aki ezek szerint alakítja életét, függetlenné válva a földi dolgoktól nem azokban keresi boldogulását, hanem képessé válik az Isten által adott igazi boldogság befogadására.
Könnyen azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mind a mennyországban teljesednek be, akkor láthatjuk, hogy egy ember valamennyit elnyeri. Éppen ezért lehetséges, hogy Jézus nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb, hanem talán azt, hogy úgy törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, de ne féljünk a földi nélkülözéstől. Ugyanakkor legyünk irgalmasok, tiszta szívűek, békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes boldogságra, s akkor miénk lesz a mennyország jutalma.
Emlékszem egy kiváló színésszel készült interjúra, amelyben arról beszélt, hogy pályafutása legnehezebb feladata az volt, amikor egy szentnek a szerepét osztották rá. A színésznek minden esetben az általa alakított személy helyzetébe kell beleélnie magát. Több mint száz, a legkülönfélébb szerepet eljátszott már, de a szent személyének a megjelenítése saját bevallása szerint sem sikerült tökéletesen, Nem tudta beleélni magát egészen beleélnie a szent helyzetébe, mert akkor neki is szentté kellett volna válnia.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem lehet megvalósítani az életszentséget, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy ez nem egy szerepjáték, nem színpadi alakítás, nem egy felvett magatartás vagy begyakorolt viselkedés. A szentekben mindig van valami különleges titok, és ezt a titkot talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a szentekben Isten él. A szent eljut az alázatnak arra a fokára, hogy mindenről lemond, hogy Isten éljen benne. Mindenszentek mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy még van miben fejlődnünk. A szentek élete pedig bátorítson bennünket, hogy érdemes az ég felé törekedni.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézusom, segíts megértenem, hogy kicsinnyé kell válnom ahhoz, hogy Te tudj bennem növekedni. Adj nekem erőt, hogy küzdeni tudjak gyarlóságaimmal, bűneimmel! Nem félek attól, hogy Neked adjam életemet. Elkötelezem magamat Melletted. Az örök élet és az üdvösség reményében az evangéliumi boldogságok útját akarom járni. Ámen.