Napi
evangélium
2010. május 22. – Szombat
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki Téged
elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi
lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok
között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus
azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így
maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki
tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő
tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind
megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket,
amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
Egészen személyes vallomásról olvashatunk a mai evangéliumi szakaszban.
János evangélista saját küldetéséről és jövőjéről ír. Jézus hívta meg
őt is egykor követésére, s Ő választotta szűkebb tanítványi körének
tagjai közé. Éveken át Jézussal volt, hallgatta tanítását és
megtapasztalhatta csodáit. A Kereszthalált és a Feltámadást követően
annak élt, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Jézusban az isteni
szeretet jelent meg és működött az emberek javára. János Jézusról, a
Megváltóról és Üdvözítőről, a Kereszten szeretetből önmagát feláldozó
Fiúról, a húsvétkor feltámadó Úrról tesz tanúságot élőszóban és az
általa leírt örömhír segítségével is.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Te
újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha
megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a Neked leginkább tetsző erény, azt
látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy
belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél
volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy
jóságoddal egyesítsük hitünket. Ámen.
Kommentáld!