Napi
evangélium
2010. június 4. – Péntek
Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést
vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a
fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én
Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem
ellenségeidet. Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor
hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Elmélkedés:
Jézus korában elterjed vélekedés volt, hogy a Messiás Dávid királyi
házának leszármazottja lesz, aki megszabadítja a népet az idegen
elnyomástól. A római fennhatóság csak erősítette azt az elképzelést,
hogy a messiási idő hamarosan bekövetkezik. A Máté és Lukács
evangélisták által lejegyzett családfa azt volt hivatott igazolni, hogy
Jézus a Messiás. Több csoda esetében is felfigyelhetünk arra, hogy a
gyógyulni vágyó ember Dávid fiának szólítja Jézust, s ezzel fejezi ki,
hogy hisz abban, hogy Ő a Messiás. Mindez azonban csak lassan vált
világossá a tanítványok számára. S bár az apostolokban is élhetett a
királyi messiás-kép Jézusról, Ő semmiképpen sem akart megfelelni ezen
téves elvárásoknak.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mit határoz az, Uram, ha sötét a jövő?
A holnapért imádkozni én nem tudok.
Oltalmazd meg ma szívemet,
védj meg ma engem,
s add nekem mára Szent Világosságod!
Lisieux-i Szent Teréz
Kommentáld!