Napi
evangélium
2010. június 30. – Szerda
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két
ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak
elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A
megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért
jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy
sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl
minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok
ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a
meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. azt is, ami a
megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és
amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34
Elmélkedés:
A tengeri vihar lecsendesítésének természeti csodáját követően Jézus
gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy
hatalma van felettük. Érdekes, hogy a gonosz lelkek azonnal felismerik
Jézus kilétét, és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy
Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell
fogadni az ő személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár
ismerik Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes
kapcsolatba kerülnek vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy
Jézus küldetése az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson
miket a gonosz ártó befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozzá
el számunkra, hogy szabad lélekkel követhessük őt. Vajon felismerjük-e
Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Vajon van-e személyes
kapcsolatom vele?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima
Kommentáld!