Napi
evangélium
2010. június 28. – Hétfő
Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett Hozzá, és így szólította meg: Mester,
követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk
van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania
fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy
előbb elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt:
„Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Mt 8,18-22
Elmélkedés:
Időnként elfog minket a lelkesedés. Időnként nagy elhatározásokat
teszünk. Időnként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De
aztán valami mégis visszahúz. Egy titokzatos erő fékezi lendületünket.
Emelkedésünket megakadályozza valami, ami a földhöz köt. Jó
szándékainkat néha egészen apró dolgok semmisítik meg.
Krisztus követéséhez nem elegendő a szándék. Nem elegendő, ha
kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész életünket neki kell
adnunk, mindenben azt a sorsot kell vállalnunk, amit Krisztus is
vállalt. Felismerem-e, meg tudom-e nevezni azt, ami gátol abban, hogy
teljesen Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Krisztus, élő Isten Fia, szent angyalaid vigyázzák álmunkat, pihenésünket, fehérlő ágyunkat.
Mutassanak nekünk szendergésünkben igaz álomképeket, világmindenség fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
Sem démonok; sem baj vagy pusztulás, sem gonosz álmok ne zavarhassák pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
Szent legyen ébredésünk, munkánk és egész napunk, amint az álmunk és pihenésünk zavartalan és szüntelen. Ámen.
Kommentáld!