Napi evangélium

2010. június 26. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”

Mt 8,5-17

Elmélkedés:

A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükség semmilyen kötelező szertartásra, de még közvetlen jézusi cselekedetre sem, itt ugyanis nem egy zsidó, hanem egy pogány szolgáról van szó. A pogány katonatiszt tapintatosságáról tanúskodik, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó Jézus belépjen házába, mert akkor tisztátalanná válna. Másrészt pedig megvallja méltatlanságát.
Hitvallása olyannyira jelentős, hogy bekerült a szentmisébe, és a szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk ellenére minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Amikor a mi Urunk látja, tiszta lelkek hogyan jönnek-sietnek, hogy látogassák Őt az Áldott Szentségében, rájuk mosolyog. Oly egyenes egyszerűséggel járulnak Őhozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli.
Vianney Szent János