Napi evangélium

2010. június 16. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Mt 6,1-6. 16-18

Elmélkedés:

A mai jézusi beszéd, amely az előzők folytatásaként szintén része a hegyi beszédnek, a vallásosság, illetve a jámborság három cselekedetéről, az alamizsnálkodásról, az imádságról és a böjtölésről szól. Jézus új alapokra helyezi az Istennel való kapcsolat e jellegzetes tetteit. Szavai szerint nem a külsőségek megtartása a fontos, hanem a szív szándéka. A jócselekedeteket, az alamizsnaadást, az imádságot és a böjtölést nem azért kell megtenni, hogy az emberek tetszését elnyerjük, s így azt gondolják rólunk, hogy nagyon vallásosak vagyunk, hanem Isten iránti szeretetből, az Ő tetszését keresve tegyük meg mindezt. Nagyon hasznos, ha a mindennapi lelkiismeretvizsgálat során nem csak a konkrét tetteinket szemléljük, hanem azok gyökerét, a szándékot is megvizsgáljuk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Vereség
Jóságos Istenünk! Az emberhez tartozik az is, hogy a kudarccal is együtt kell élnie. A vereségek nem teszik egyszerűbbé az életet. Ez az élet minden területére igaz, így van ez a sportban is. A nézők hetente láthatják és megfigyelhetik, amikor a játékosok elveszítenek egy-egy futballmérkőzést. Ilyenkor lehorgasztott fejjel kullognak le a pályáról. A győztesek bezzeg ragyognak, büszkén mutatják magukat az ünneplő rajongóknak, átölelik egymást, egyszerűen boldogok. Úgy tűnik mindenesetre, hogy a vesztesnek csak a csalódás és a beletörődés marad.