Napi evangélium

2010. június 13. – Évközi 11. vasárnap

Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megszabadított téged. Menj békével!”
Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Lk 7,36-8,3

Elmélkedés:

Az Atya nevében, a Fiú személyében, a Szentlélek erejében
XVI. Benedek pápa egy esztendővel ezelőtt, 2009. június 19-én, Jézus szent szívének ünnepén nyitotta meg a Papság évét Rómában. A Szentatya azzal a szándékkal hirdette meg ezt a tematikus évet, hogy új módon mutassuk be a papi szolgálat nagyságát és szépségét, valamint az esztendő erősítse meg szolgálatukban a lelkipásztorokat és adjon nekik új örömöket. A Papság éve lehetőséget adott nekünk, papoknak arra, hogy megújítsuk elkötelezettségünket papi hivatásunkban, a híveket pedig arra ösztönözte, hogy még buzgóbban imádkozzanak papjaikért és új papi hivatásokért. Miután a mögöttünk álló hét péntekén, szintén Jézus Szent Szívének ünnepén a Szentatya a világ minden részéből érkező mintegy tizenhétezer pap jelenlétében bezárta a Papság évét, a mai vasárnap szentmiséjén most mi is lezárjuk ezt az évet, hálát adva Istennek az esztendő lelki gyümölcseiért.

Néhány héttel ezelőtt első lelkipásztori helyemre, egy kis zalai faluba, Tótszentmártonba hívtak szentmisét tartani, s délután volt alkalmam arra, hogy meglátogassak néhány családot. Ellátogattam többek között egykori tanítványom, Eszter családjához. Nevezhetném őt máshogyan is, de akkor oda volna a történet hitelessége. Szóval, Eszterékhez megérkezve a nagypapát a tornácon, egy nagy karosszékben ülve találtam. Jakab bácsi, aki annak idején közel járt a nyolcvanhoz, s most már 95 éves, rongyosra imádkozott könyvekkel volt körülvéve. Mások bizonyára félreértenék, de én tudtam, hogy kicsorduló könnye a boldogság jele. A számomra leghasználtabbnak tűnő könyvből egy kis szentképet vett elő, majd láthatóan sokszor megtett mozdulattal a megfakult képecskével keresztet vetett. Jakab bácsi már nehezen beszél, de ez a mozdulat mindennél többet mondott számomra, hiszen az erősen megkopott szentkép az én egykori újmisés papi képem volt. Jakab bácsi tizenhat éve imádkozik értem, a papért, s meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy nála többet csak az édesanyám imádkozhat pap fiáért.

A múlt vasárnap kértem, hogy a mostani szentmisére mindenki hozzon magával egy újmisés papi képet. Köszönöm, hogy megtették. Vegyük most elő, fogjuk a kezünkbe! A kép bizonyára a papságra vagy a legfontosabb papi feladatra a szentmisére utal, de ábrázolhat mást is. Ha most megfordítjuk, a hátoldalán az újmisés jelmondatot olvashatjuk, azt a többnyire szentírási idézetet, amellyel egykor elindult, s amelynek fényében lezajlott egy papi élet. Az újmisés nevét olvasva feltűnik előttünk a pap arca, s talán hozzá kapcsolódó emlékek jutnak eszünkbe. Egészen biztos vagyok benne, hogy amikor az újmisés áldással együtt megkaptuk ezt a képet, elhangzott az a kérés, hogy imádkozzunk majd azért a papért, akinek első szentmiséjén kaptuk. Megtettük ezt? Imádkoztunk érte? Lehet ugyanis a papokról kritikákat mondani, lehet rosszalló megjegyzésekkel illetni őket, ki lehet beszélni hibáikat, de mi értelme volna ennek? Sokkal nagyobb szükség van arra, hogy a hívek imádkozzanak a papokért, mindenekelőtt saját plébánosukért és lelkipásztoraikért, hogy valamennyien Istennek tetsző módon végezzék papi szolgálatukat! Engem nagyon megnyugtat, hogy az édesanyámon kívül él legalább egy ember, Eszter nagypapája, az idős Jakab bácsi, aki biztosan imádkozik értem minden nap. Nagyon örülök annak, ha valaki imádkozik azért a papért, akinek újmisés szentképét most a kezében tartja. Akik megfeledkeztek erről, azokat pedig bátorítom, hogy a jövőben imádkozzanak érte! A hívek buzgó imádsága nagy erőforrás minden pap számára.
A papság éve befejezése kapcsán imádkozzunk azért, hogy minden pap a mennyei Atya nevében, Jézus Krisztus személyében és a Szentlélek erejével végezze szolgálatát!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hívők imája a papokért

Mennyei Atyánk! Papjaid életük minden napján a Te nevedben végzik szolgálatukat. Adj nekik erőt, hogy szüntelenül a Te jelenléted képviselői, a Te szereteted küldöttei, a Te gondviselésed eszközei és a Te irgalmad közvetítői legyenek számunkra!
Urunk, Jézus Krisztus! A papok egész életük során a Te szeretetedben szeretnének élni. Segítsd őket, hogy mindig a Te személyedben cselekedve mutassák be a szentmisét, a Te küldöttedként hirdessék az örök élet tanítását és a Te megbízottadként szolgáltassák ki nekünk a Te életet adó és életünket megújító szentségeidet!
Szentlélek Isten! Te nem csak az Egyházban, hanem minden papban is élsz. Segítsd a papokat sugallataiddal, ötleteiddel és tanácsaiddal, hogy papi életükkel jó példát mutassanak a fiataloknak, és az evangélium hirdetésével Isten felé vezessenek minket! Ámen.