Napi
evangélium
2010. június 11. – Péntek, Jézus Szentséges Szíve
Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek
valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után,
amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet
vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik:
Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek,
éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Lk 15,3-7
Elmélkedés:
Jézus Szívének ünnepe arra hív minket, hogy az Ő szeretetét szemléljük.
Kereszthalálával az Úr megmutatta, hogy valóban senki sem szeret
jobban, mint az, aki életét is odaadja barátaiért. Emberi okoskodással
nehéz megérteni ezt a végletekig elmenő szeretetet, ahogyan azt is
nehezen értjük, hogy miért hagyja ott a pásztor egyetlen bárány miatt
az egész nyájat.
A mai ünnep azonban elsősorban nem az értelmünket, hanem inkább az
érzelmeinket mozdítja meg. Mintha Jézus ma azt kérdezné tőlünk, amit
egykor Pétertől kérdezett: Szeretsz engem? Vallásosságunk, lelkiségünk
alapja a szeretet, amely Krisztushoz kapcsol minket, s amelyet nem
érzelmesség naponta megvallani: Szeretlek, Uram, Jézus.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom! Te alkottál, ne engedj
elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban,
ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb
Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható
jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a Tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem,
amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején! Ámen.
Kommentáld!