Napi
evangélium
2010. június 1. – Kedd
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják Őt. Azok odamentek Hozzá, és megszólították: „Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”
Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és
felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így
folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Elmélkedés:
Jézus idejében akár mindennapos kérdés is lehetett, hogy kell-e adót
fizetni a római császárnak, aki egy elnyomó hatalom képviselője volt a
zsidók számára. Azok a zsidó emberek, akik elfogadták, hogy az ország a
Római Birodalom tartománya, egyetértettek az adófizetéssel. Azok
ellenben, akik elutasították a római fennhatóságot, és önálló
királyságot akartak, nem fogadták el, hogy a császár adót szed tőlük.
Bármelyik vélemény mellett foglal állást Jézus, azonnal szemben találja
magát a másik csoport képviselőivel: ha azt mondja szabad adót fizetni,
akkor szemére vetik, hogy zsidó létére az idegen elnyomókat támogatja,
ha viszont az adófizetés ellen szól, akkor lázítással fogják
megvádolni. A bölcs felelet Jézus isteni bölcsességét igazolja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy
megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, amit
már befogadtunk az Evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a
kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem
„megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid
maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében
igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni. Ámen.
Kommentáld!