Napi evangélium

2010. július 8. – Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Mt 10,7-15

Elmélkedés:

Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma arról olvastunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal visszük a bankkártyánkat és a mobiltelefonunkat, de ha az evangélium hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi szükségünk sincs. Ma is elég a Jézusban való bizalom, a szívünkben hordozott tanítás és a lelki békesség.
Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket. Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. De ez sosem veheti el a kedvet attól, hogy teljesítsük feladatunkat és azon fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
Áldassék a Neved mindenségnek Ura,
Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
A bűnös emberre irgalommal nézel,
És ha Feléd fordul, megtöltöd reménnyel.