Napi
evangélium
2010. július 3. – Szombat, Szent Tamás apostol
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később
a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott
volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt.
Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt
mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet
és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így
válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!”
Jn 20,24-29
Elmélkedés:
A hitetlenség több dologban is felismerhető. Hitetlenségnek nevezzük,
ha valaki tagadja Isten létezését vagy a világgal és az emberekkel való
kapcsolatát. Hitetlenség az is, ha valaki elutasítja Krisztust, a Megváltót, vagy nem hisz az ő istenségében. De hitetlenség az is, ha
valaki nem ismeri fel az isteni szót, a neki szóló üzenetet vagy nem
engedelmeskedik annak. A hitetlenséggel az ember kizárja életéből az
Istent, a szeretetet és elutasítja az üdvösséget. Ezzel a hit
elfogadást jelent. Elfogadni Istent, s mindazt, amit Ő ad nekünk, az
életet, a gondoskodást, a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösséget, ez
a hit. A ma ünnepelt Tamás apostolhoz hasonlóan mindannyian lehetőséget
kapunk a hitre. Lehetőséget kapunk arra, hogy higgyünk Istenben, az őŐjóságában és üdvözítő szándékában. Boldogok vagyunk, ha megkapjuk, s
elfogadjuk a hit adományát.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Apostolok karában élsz,
vakító fény ragyog körül,
Tamás, fogadd jóságosán
Téged dicsérő énekünk.
Kommentáld!