Napi evangélium

2010. július 27. - Kedd

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!" Kérésükre így magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!"

Mt 13,36-43

Elmélkedés:

Az evangéliumokban csak ritkán fordul elő, hogy Jézus megmagyarázza egy-egy példabeszédét. A beszédek többsége önmagáért beszél, könnyű megérteni, hiszen a mindennapi élet és munka témáiból merít. Amikor azonban Jézus magyarázatot fűz az elhangzottakhoz, akkor ezzel nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy válasszon.
S ezt a válaszadást nem lehet, s nem is érdemes kikerülni, hiszen mindenkit személyesen érint. A búzáról és a konkolyról szóló beszéd magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és a rossz egyaránt jelen van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni őket, amely a választást nehezíti számunkra. Egy idő után azonban kiderül a különbség, s nekünk állást kell foglalnunk, hogy vajon jó búzaként vagy haszontalan gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktől függ, hogy az utolsó ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a példabeszédek rólunk szólnak.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ teremtése előtt szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a Te Fiad által mutatod meg nekünk tűzláng Lelkedben, hogy kérjük Őt, s Te megadod nekünk. Én szegény, méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban szeretetedet kinyilatkoztattad Hozzád tért emberségünkben, s magadhoz hívod Vele a szegény tékozló bűnöst, testünkbe öltöztél Vele, hogy megváltsd a bűntől és üdvözítsd, ahogyan Szavad tanítja. Ámen.