Napi
evangélium
2010. július 24. – Szombat
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor
előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és
megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van
tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte
ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő
az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!”
Mt 13,24-30
Elmélkedés:
Jézus egy újabb hasonlatot mond, amely szerint az isteni tanítás jó
magja mellett a rossz tanítás konkolya is beférkőzik az emberek
szívébe. Figyeljük meg a szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák
okossága abban mutatkozik, meg, hogy meg tudják különböztetni a búzát
és a konkolyt. Nem keverik össze a kettőt. Mivel azonban azonnal
nekilátnának a gyomlálásnak, szükség van a gazda okosságára is, aki ezt
a feladatot későbbre hagyja. Az úr ugyanakkor azt is tudja, hogy kitől
származik a rossz mag. Isten jól tudja, hogy a tévedések konkolya
bennünket is megkísért. Tudja, hogy üdvözítő szándéka nem az egyetlen
erő, amely az emberi lelkekért küzd. A jó és a rossz szétválasztása
mindig az aratás urának a feladata.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram Jézus, tedd kezed a szememre, hogy
elkezdjem tisztán látni ne a látható, hanem a láthatatlan dolgokat.
Nyisd meg szememet, hogy ne a jelenbe, hanem a jövőbe tekintsek.
Tedd szívem tekintetét átlátszóan tisztává, hogy lélekben Istent szemléljem. Ámen.
Kommentáld!