Napi
evangélium
2010. július 21. – Szerda
Abban az időben
Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas
tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a
parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment
a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az
ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol
nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a
föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem
volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor
nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe
hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra,
hallja meg!”
Mt 13,1-9
Elmélkedés:
Isten országának növekedése, az Egyház fejlődése jelentősen függ attól,
hogy milyen talajra hull az emberi lelkekben az igazság tanítása. Isten
országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem
állhat meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki
növekedést se önmagunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga
természetes rendje. A kitartó, hűséges, de esetleg lassúbb fejlődés
sokszor többnek bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget
érhet. Isten Szava nem mindig a legideálisabb körülmények között
növekszik, hanem sokszor ki van téve a viszontagságoknak és a
viharoknak. De még a nehéz körülmények között is, a világi gondok
szabad földjében is képesek vagyunk bőséges termést hozni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben
azt tegyem, amit Te akarsz.
Michel Quist
Kommentáld!