Napi
evangélium
2010. július 20. – Kedd
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és
rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni
akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az
én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé,
és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei
Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mt 12,46-50
Elmélkedés:
Ki az én anyám, és kik az én rokonaim? – kérdezi Jézus. Tévedés lenne
azt gondolni, hogy amikor Jézus tanítványait nevezi családtagjainak,
akkor ezzel megtagadja a természetes családi köteléket. Sokkal inkább
arról van szó, hogy Jézus egy új közösséget hoz létre, amelyhez
mindazok tartoznak, akik teljesítik Isten parancsait. Ehhez a krisztusi
közösséghez tartozunk mi is, amely közösség nagyon is családias. Jézust
nem csupán Mesterünknek és Urunknak tekinthetjük, hanem a barátunknak
és a testvérünknek is, s ez egészen közvetlen kapcsolatot enged meg. Ő
nem rejtőzik el megközelíthetetlen magasságokban, hanem emberi
közelségbe ereszkedik le, hogy új közösségébe hívjon minket.
Szeretnék-e családtagja lenni?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó
Istene, aki, hogy fényességedet az egész világ előtt kinyilvánítsad,
nagy lakomát rendeztél, amelyen saját Testedet és Véredet szolgáltad
föl eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert
megörvendeztettél, üdvösségszerző kelyheddel megmámorosítottál, mert
hiszen abban benne van a paradicsomnak minden gyönyörűsége, úgy hogy
velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel. Ámen.
Kommentáld!