Napi
evangélium
2010. július 19. – Hétfő
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet
szeretnénk Tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen
nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal
gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld
szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a
nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek
Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője
feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a
nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy
meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint
Salamon.”
Mt 12,38-42
Elmélkedés:
A vallási vezetők jeleket követelnek Jézustól, azaz csodákat akarnak
látni, amelyek igazolják Jézus isteni hatalmát. Hitünk erősítésére néha
talán mi is csodajeleket szeretnénk látni. De Jézus válasza
figyelmeztet minket is, hogy a csodák kérése és várása önmagában
hiábavaló dolog. A nagy jel már megadatott számunkra, s ez Krisztus
feltámadása. Nem kell újabbat kérnünk, hanem hinnünk kell a
feltámadásban, a halhatatlanságban, az élet győzelmében a halál felett,
és az örök életben. Jézus feltámadása olyan esemény, amelynek hatása
van minden ember életére. A halhatatlan Krisztushoz kell hűségesnek
maradnunk ahhoz, hogy mi is feltámadjunk az örök életre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Te tanúsítod, Istenem, hogy semmi sem
vigasztalhat meg engem, semmi teremtett dolog meg nem nyugtathat, csak Te, én Istenem, akit vágyva vágyok örökké szemlélni.
De ez meg lehetetlen ebben a halandó életben, azért nagy türelemre
kell fognom magam, s minden vágyakozásommal együtt kezedbe kell tennem
lelkemet.
Hiszen a szentek is, Uram, akik már Veled együtt ujjonganak a
mennyben, míg éltek, nagy türelemmel várták dicsőséged napjának
fölvirradását.
Amit ők hittek, azt hiszem én is, amit ők reméltek, azt remélem,
ahová ők elérkeztek, bízva bízom, hogy kegyelmeddel én is eljutok oda.
Kempis Tamás
Kommentáld!