Napi evangélium

2010. július 18. – Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta Őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

Lk 10,38-42

Elmélkedés:

Az egy szükséges
Nyaranta mindig szívesen megyek a hittanosokkal táborozni, és persze ők is örömmel várják ezeket az alkalmakat. Az egyik esztendőben a táborozás első napjának reggelén a csoportok vezetőivel beosztottuk, hogy aznap melyik csoport milyen munkában segít: kik mennek majd bevásárolni, melyik csapat végzi a takarítást, kik segítenek a konyhában, kik készülnek fel az esti tábortűz vidám műsorára, és kik végzik a miseszolgálatot, amelybe a ministrálás mellett az is beletartozott, hogy az evangélium történetét a gyerekek eljátszották a többieknek. Elsőként a miseszolgáló csoportot szerettem volna kiválasztani, de önként jelentkező híján jobbnak láttam a végére hagyni. Másodikként azt kérdeztem, hogy kinek a csoportja akar a konyhában segíteni a terítésnél és a mosogatásnál? Pár másodpercre elgondolkoztak, aztán hirtelen három kéz is a magasba lendült. Még magam is meglepődtem, hogy ennyire népszerű volna a konyhai munka? De hamar kiderült tévedésem, mert azonnal mondták, hogy ők inkább az előzőre, azaz a miseszolgálatra jelentkeznek, mert mégiscsak könnyebb. Így történt, hogy a tábor további napjain mindig a misével kapcsolatos feladatokra sikerült elsőként megtalálni a felelős csoportot.
Az imént hallott evangéliumban választásról, Márta és Mária önkéntes választásáról volt szó. Miközben Márta a házukba betérő Jézus megvendégeléséről, ellátásáról gondoskodik minden erejével, a testvére, Mária a tanító Jézust hallgatja. Kettejük különböző viselkedése hamar kisebb vita forrásává válik. Márta szóvá teszi Jézusnak testvére tétlenségét, s azt várja, azt kéri, hogy Jézus figyelmeztesse Máriát. Ő azonban nem ad igazat Mártának, hanem inkább a szavaira, a tanítására figyelő Máriát dicséri meg. A szöveg értelmezésénél érdemes óvatosnak lennünk, nehogy félreértsük annak mondanivalóját! Ilyen téves értelmezés volna, ha kijelentenénk: Jézus elutasítja, kevésbé értékeli a felebaráti szeretetből fakadó cselekedeteket, s azokat teljesen feleslegesnek tartja. De az is Jézus szavainak helytelen értelmezése volna, ha azt gondolnánk, hogy arra bátorít minket, hogy ne tegyünk semmit, csak hallgassuk Őt állandóan.
Lényeges, hogy a jelen történet az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet követi Szent Lukács evangéliumában, amelyet az elmúlt vasárnap hallottunk. A példabeszédben a mi Urunk azt tanítja, hogy az üdvösséghez szükséges a felebaráti szeretet gyakorlása. Márta és Mária elbeszélése éppen ezt egészíti ki azzal, hogy az aktivitás mellett mennyire fontos, hogy a tanítvány időnként odaüljön Jézus lábához és hallgassa Őt. Sőt, Jézus közvetlen jelenlétében előbbre való az Ő hallgatása, mintsem a lázas munkavégzés és tevékenykedés.
Márta a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók számára lehet példa, Mária pedig az Istenre figyelők, a lelki életet előnyben részesítők példája, de mégse mondjuk azt, hogy nekünk egyiket vagy a másikat kell követnünk. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy mindkét jellemvonás megtalálható mindannyiunkban, és életünkben meg kell találnunk a kétféle viselkedésnek, azaz a munkának és a lelki életnek az egyensúlyát. Úgy van ez, mint a nyári hittanos táborokban nálunk: nem ugyanazok mosogatnak egész héten és nem ugyanaz a csoport szolgálhat a szentmisén, hanem a hét folyamán mindenkinek kijut mindkettőből és a többi feladatból is.
Mai elmélkedésünk befejezéséül néhány tanulságot szeretnék még megfogalmazni:
Ne méltatlankodjunk mindennapi teendőink végzése közben! Ne kelletlenül, hanem szívesen dolgozzunk, s tekintsük munkánkat szolgálatnak!
Jusson időnk Istenre és a lelki életre!
Hiába fáradozunk azon, hogy minden jót megadjunk Jézusnak például embertársaink szolgálatával, ha közben nem fogadjuk el azt, amit Ő ad nekünk: az örök élet tanítását!
Az egyetlen szükséges számunkra az üdvösség, az örök élet! Ha ezt elveszítjük, akkor mindent elveszítünk, bármiért is fáradoztunk életünkben!
Ahogyan egykor Márta és Mária házába, úgy a mi házunkba is betér, a mi életünkbe is belép Jézus. Fogadjuk, hallgassuk Őt szívesen!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, miként egykor beléptél Márta és Mária házába, térj be az én házamba is, ahol megosztom Veled életemet. Tudom, hogy úgy nyerhetem el az üdvösséget, ha életemet embertársaim szolgálatába állítom, és közben szüntelenül Rád figyelek. Segíts engem, hogy mindig tudjam, mit kell tennem, mikor kell dolgoznom fáradhatatlanul, és mikor elcsendesedve imádkoznom. Márta dolgos kezeivel szeretnék tevékenykedni és Mária szívével szeretnélek Téged hallgatni, hogy megtaláljam és soha el ne veszítsem az egy szükségeset. Ámen.