Napi
evangélium
2010. július 16. – Péntek
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt
tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a
kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték:
„Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor
társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan
ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem
lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a
törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a
szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a
templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás:
„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna
el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mt 12,1-8
Elmélkedés:
Az eredeti mózesi törvény egy elég egyszerű parancsot tartalmazott,
amely szerint szombaton nem volt szabad munkát végezni. Ehhez a zsidó
rabbik idővel számos tilalmat fűztek, amelyek részletezték, hogy milyen
munkákat volt tilos szombaton végezni, ezek közé tartozott a termés
betakarítása, az aratás is. Az evangéliumban szereplő konkrét esetben a
farizeusok a kalászok leszedését és megevését is aratásnak
minősítették, s ezért elítélték a tanítványokat, s mesterüket, Jézust
is, aki megengedte ezt nekik. Jézus nem a törvények megtartása ellen
beszél, hanem elítéli a farizeusok túlzásait, túlzó szabályait.
Ugyanakkor értésükre adja, hogy a szombat megszenteléséhez az áldozatok
mellett az irgalmasság cselekedeteinek a gyakorlása is hozzátartozik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.
Ámen.
Kommentáld!