Napi
evangélium
2010. július 14. – Szerda
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak Téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27
Elmélkedés:
Jézus szavai szerint nem az emberi bölcsességgel rendelkezők értik meg
az isteni kinyilatkoztatást, hanem akik megnyitják szívüket az isteni
igazság előtt. Emberi értelmünk kevés volna ahhoz, hogy megismerjük
Istent, ezért maga Isten tárja fel előttünk önmagát, hogy
megismerhessük őt. Az isteni kinyilatkoztatásból tárul fel számunkra az
Atya és a Fiú egyedülálló és kölcsönös szeretetkapcsolata, amelyet a
Szentlélek éltet. Isten belső életének mély megismerése csak Jézus
által vált lehetővé. Az Atya a Fiúban mutatja meg irántunk való
irgalmas szeretetét, aki küldetésének befejeztével elküldi nekünk a
Szentlelket. E „felülről” hozzánk érkező isteni szeretet viszonzásaként
a Fiú által a Szentlélekben felemelkedve juthatunk el az Atyához.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre
vágysz gyógyulást, Őbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és
üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség.
Halál rettegtet: Ő az Élet! Az égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad!
Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek
tehát és lássátok, mily édes a ti uratok!
Ámen.
Szent Ambrus
Kommentáld!