Napi evangélium

2010. december 6. - Hétfő

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek Hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”

Lk 5,17-26

Elmélkedés:

A béna ember gyógyulásához szükség volt barátai leleményességére, akik ügyesen megkerülték a tömeget, amely akadályozta őket abban, hogy Jézus közelébe kerüljenek. Amikor a beteg Jézus előtt van, két csoda történik: egy testi és egy lelki. Jézus megszűnteti a testi bajt, hogy az ember megszabaduljon az őt fogva tartó bénaságtól, és megbocsátja bűneit, hogy megszabaduljon a lelkét rabságban tartó bűnöktől. A tömeg talán csak a testi gyógyulást látta és nem hallotta a bűnbocsátó szavakat, de ebből is azt állapították meg, hogy csodálatos dolgot láttak. Ha Jézus közelébe jutunk, velünk is csoda történik. Érdemes feltalálnunk magunkat és észrevenni a lelki gyógyulás lehetőségét a szentgyónásban.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok Neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Ámen.
(Szent Ágoston)