Napi evangélium
2010. december 30. - Csütörtök
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a
jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser
törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem
hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent
éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és
beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek
városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40
Elmélkedés:
Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki
szintén ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás,
a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei
után hirtelen megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja
Jézust. A Gyermeket látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás,
érdemes volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor
kéréseinket elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg
kell tanulnunk a türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy
kéréseink teljesüljenek. És meg kell tanulnunk felismerni Isten
érkezését.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus! Evangéliumodban így
szólsz hozzánk: miért aggódtok? Aggodalmaskodással semmin nem tudtok
változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit élő forrásaiból
fakadó békességgel, amely nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged
szeretnénk követni, és Benned újjászületni.
Kommentáld!