Napi evangélium

2010. december 27. – Hétfő, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Jn 20,2-8

Elmélkedés:

A „másik tanítvány”, aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a történetet. Mindkettőjük számára igazi hit-élmény volt az üres sír látványa. Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása. János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a világban az Atyát és nyilvánvalóvá tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá” válunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával. Ámen.