Napi evangélium

2010. december 26. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

A családok megújulásáért
Idén különös jelentősége van a Szent Család ünnepének, hiszen ez alkalommal veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a 2011. esztendőre meghirdetett Család éve. Az elmúlt hetekben újra elkezdtem olvasni a püspökeink által 1999-ben kiadott Boldogabb családokért című körlevelet, s kissé kesernyés szájízzel állapítottam meg, hogy a helyzetleírás a családok állapotáról, nehéz körülményeiről és a családtagokat fenyegető veszélyekről bizony ma is aktuális. Örvendetes tény, hogy a tíz esztendővel ezelőtt megjelent körlevél buzdítására országszerte sok helyütt alakultak a plébániákon családközösségek, olyan élő közösségek, amelyek tagjai egymást segítik és erősítik nem csupán a hit megélésében, hanem a mindennapi élet más területein is. De az is reményre ad okot, hogy mindenféle rossz hatás ellenére a jószándékú fiatalokban él még a családalapítás vágya, és a család intézményében látják azt a közösséget, amely számukra életük boldogságát megadhatja. E pozitív tények mellett azonban nem hallgathatunk a problémákról: egyre kevesebben kötnek házasságot, a válások száma növekszik, a gyermekvállalási kedv csökken, rendkívüli lelki teher nehezedik a gyermeküket egyedül nevelőkre és komoly lelki sérülést szenvednek a csonka családban felnövő gyermekek.
Újra és újra feltesszük a kérdést: mi okozza a problémákat? Hogyan tudunk javítani a szomorú helyzeten? Miben lehetünk a családok, a családban élők és a család nélkül élők segítségére? II. János Pál pápa az 1981-ben írt Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításában helyesen állapította meg, hogy „a családi közösséget korunkban minden más intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle, mélyreható és gyors változásai”. A magyar püspökök körlevelükben szintén e változásokat jelölik meg a szaporodó problémák forrásaként, s kérdésként fogalmazzák meg, hogy napjainkban csupán változásokról vagy válságról beszélhetünk a házassággal és a családdal kapcsolatban? Úgy tűnik számunkra, hogy a kérdésfeltevést követően tíz esztendővel sajnos inkább válságról kell beszélnünk, mintsem egyszerűen változásokról, s e válság nem csupán a világban, a társadalomban, azaz az emberen kívül van, hanem magában az emberben is. A csupán önmagukat megvalósítani akaró emberek, az önmaguknak élő személyek, a karrierért és az anyagiakban való gazdagodásért az értékekről lemondó fiatalok, az életcéljukat és hivatásukat nem találó emberek válságban vannak. Ha pedig már a családokat érő változások is nehézségeket okoztak, akkor még inkább gondot jelent a társadalmak válsága. És ha már a társadalmi változások is komoly veszélyt jelentettek a családok számára, akkor még inkább elmondható ez akkor, amikor világszerte tapasztalható a társadalmi válság. És ha az Egyháznak már a változások korában is kötelessége volt segítenie a családokat, akkor még inkább ezt kell tennie a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság idején.
Úgy érzem, hogy a gyökerekbe, az éltető gyökerekbe kell kapaszkodnunk. Vegyük elő régi családi fényképeinket, nagyszüleink, dédszüleink családi fotóit! Poroljuk le őket, és tisztítsuk le a port a régi, hagyományos családi értékekről. A nehézségek és a szegénység ellenére is boldog embereket látunk, olyan embereket, akik nem kérdőjelezték meg azt, hogy Isten minden embert boldoggá akar tenni. Olyan embereket, akik nem vonták kétségbe, hogy Isten szándéka szerint a családban tudják kibontakoztatni leginkább szeretetüket egymás és gyermekeik iránt. Olyan embereket, akik Isten törvényeinek megtartásában értéket láttak, amelyre gyermekeiket is nevelték. Egyáltalán nem szükséges több évszázadra visszamennünk, elegendő, ha a néhány évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleink korára gondolunk, s tanulunk tőlünk. Az ő számukra azért volt a család a boldogság helye, mert Istennek is helye volt a családban.
A most kezdődő Család éve mindannyiunk számára lehetőséget ad a megújulásra, a családi szeretetben való megújulásra. A családapák újítsák meg magukban az elköteleződést a családjukról való szeretetteljes gondoskodásra! A feleségek és az édesanyák újítsák meg elköteleződésüket és szeretetüket férjük és gyermekeik iránt! A gyermekek újuljanak meg engedelmességben és tiszteletben szüleik iránt! És az Egyház is újítsa meg szolgálatát a családok iránt! A családban született és felnövekedett Jézus segítsen ebben mindannyiunkat!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről, mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról! Ámen.