Napi evangélium

2010. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Lk 2,15-20

Elmélkedés:

A Karácsony Istené
December első napjaiban egy család látogatott meg és elmesélték, hogy idén ősszel a sok eső miatt viszonylag keveset tudtak kirándulni. A vasárnapi szentmiséről nem szoktak hiányozni, és még az esőre vagy a rossz időre sem szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés mellett hétvégeken kirándulni szoktak. Egy ilyen őszi természetjárás közben a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek, s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya, Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt, hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett. Először is nézzük azt, ami látható! Az éjféli szentmise és a karácsony napi reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma röviden és egyszerűen írja le Jézus születésének történetét. Az angyalok éjnek idején hírt hoznak a pásztoroknak, hogy megszületett Betlehem városában egy gyermek, az Üdvözítő. Ők egymást bíztatva elindulnak, hogy lássák mindazt, amit megtudtak az angyali jelenés során, és lássák a gyermeket.
A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről, felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs Karácsony. A kis Jézust nem tudja helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa, de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a Karácsony sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a Szeretet, nem helyettesíthető senkivel és semmivel. És a Karácsony Istené.
© Horváth István Sándor