Napi evangélium
2010. december 23. - Csütörtök
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből?
Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66
Elmélkedés:
Életünk sokszor egy hajszálon függ – mondják az emberek. A hívő inkább
azt mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük
világrajöttünket és az Ő irgalmának köszönhető, hogy eljuthatunk az
üdvösségre halálunk után.
Vegyük észre, hogy mennyire irgalmas az emberiséggel az Atya!
Elküldi követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia
jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára
emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet
ölt az Irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát
földközelbe és emberközelbe hozza.
Amikor a kis Jézus jászla mellé térdelünk, lássuk meg, hogy milyen
irgalmas hozzánk az Isten! Az Ő irgalmától és könyörületétől függ
üdvösségünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak Téged áhít Izrael,
és Hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
Kommentáld!