Napi evangélium

2010. december 20. - Hétfő

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod Őt nevezni! Nagy lesz Ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért Szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják Őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal a megtestesülés hírüladásakor. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába fogadja és később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb mindennél.
Miközben az ember égre törő tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és meghódítsa az eget, Isten lejön közénk a földre. Elérhető közelségbe kerül hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük Őt, mint akit az ég küldött a földre, hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.
A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk vele!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!