Napi evangélium

2010. augusztus 6. - Péntek, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet! Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok! Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!

Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Jézus nem csak szenvedésének titkáról beszél nyíltan az apostoloknak, hanem dicsőségét is feltárja előttük. Isteni dicsősége a maga teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg, ameddig a színeváltozás élményében részesülő három apostolnak hallgatnia kell. Jó, ha lélekben néha mi is vállaljuk a hegymászást, mert részesülhetünk az Isten-látás élményében és megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó Jézussal lenni. Ez a dicsőség és a Jézussal való boldog együttlét lesz az osztályrészünk, ha kitartunk az Úrral a kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések és a próbatételek is ugyanúgy erősíthetik hitünket, mint a találkozások. Legyünk együtt Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk vele meghalni, akkor vele együtt fogunk feltámadni.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Istenem, szükségem van Rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a Te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a szavadat.
John Henry Newman