Napi evangélium

2010. augusztus 30. - Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" - kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk  - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De Ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az ellenségeskedés odáig megy, hogy az életére akarnak törni. Jézus szavai arra indították őket, hogy színt valljanak. E próbatételen aztán kiderül, hogy ki veszi komolyan szavait, és ki hajlandó követni őt.
Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk nagyokat a szép szavak hallatán, hanem színt kell vallanunk, hogy készek vagyunk-e elkötelezni magunkat. Hogyan viselkedünk, amikor kemény kérdések és nehéz helyzetek előtt állunk?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Add meg nekem, irgalom Istene, hogy mindazt, ami tetszésedre van, buzgón óhajtsam, okosan kifürkésszem, valóban fölismerjem, Neved tiszteletére és dicsőségére tökéletesen teljesítsem. Ámen.