Napi evangélium

2010. augusztus 29. - Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakomára hívnak - kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."

Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Vendéglátás
A jegyesoktatások alkalmával a házasságra való lelki felkészülés mellett az egyéb előkészületekről is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal. Szinte kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a vendéglista összeállítása jelenti számukra. Az esküvőre meghívandó személyek névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony a szülők véleményét is érdemes meghallgatni. Vigyázni kell, nehogy kimaradjon valaki, mert abból sértődés és évekig tartó harag lehet. Fontos szempont, hogy akik a rokonság köréből vagy az ismerősök közül korábban meghívták a családot saját esküvőjükre, őket mindenképpen illik viszonzásként meghívni. A lakodalmas terem nagysága azonban határt szab, mindenkit mégsem lehet meghívni, s emiatt akár szűkíteni is kell a névsort. De ki maradjon ki, s kik jöjjenek mindenképpen az ünnepre? Szóval, nem egyszerű feladat. Szintén komoly gondot jelent az esküvő napján a lakodalmi vigasságra érkező vendégeknek megmutatni a helyüket. S ha nincs, aki irányítsa a dolgot, akár kisebb veszekedések is elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy lakodalomban, ahol az ifjú pár azzal vette elejét az esetleges tülekedésnek, hogy a terítékek mellé mindenkinek kiírták a nevét. Ez a megoldás egészen jónak tűnt, bár észrevettem, hogy egyesek cserélgetni kezdték a névtáblákat, hogy jobb helyre kerüljenek, mint amit előre kijelöltek számukra. A megfelelő hely biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem más rendezvényeken is gondot jelenthet.
A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletű, s már Jézus korában is elfordult. Az evangélium első részében a mi Urunk éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az első helyekre akarnak kerülni. A történet vége aztán megszégyenülés lesz, mert a házigazda hátrébb ülteti őket. Ezt követően Jézus rögtön el is mondja a követendő magatartást: legyünk szerények, s inkább az utolsó helyet válasszuk. Az egész történetnek tulajdonképpen semmi köze sincs a vallási élethez, egy mondat azonban egyértelműen átemeli az elbeszélést a hétköznapi, civil környezetből a vallási élet világába. A mondanivalót Jézus így foglalja össze: "Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják" (Lk 14,11). Ez a szabály életünk minden területén érvényes.
Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegű tanácsot ad Jézus, amelynél még egyértelműbben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés a következő: Kit hívjunk meg vendégségbe? Nem csupán lakodalmi mulatságba, hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy a meghívások tervezésekor lépjünk túl a rokoni és baráti körön, s ne csak olyanokat hívjunk, akik viszonozni tudják a vendéglátást, hanem a szegényeket és a rászorulókat is hívjuk meg. A vendéglátás így igazán önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy újságcikket a vendégszeretetről. Az írás ezzel kezdődött: ?A vendégszeretet nem azt jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk vendégül és ott biztosítsunk számukra szállást?. Itt rögtön abba is hagytam az olvasást, mert nem értettem egyet a kijelentéssel. Az evangéliumban ugyanis Jézus éppen arról beszél, hogy olyanok felé, akiket a mai gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek tekint, tehát a sánták, a bénák és vakok felé is nyilvánuljon meg a szeretetünk. A kölcsönösség jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti életben minősíthetők hasznosnak, de vallási értelemben nem nevezhetjük őket jócselekedeteknek. Az igazi jótetteinkért, amelyekkel Krisztusnak segítünk, s őt látjuk vendégül, nem emberektől kapunk elismerést, hanem mennyei jutalmat kapunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, Te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová Te állítasz. Ámen.