Napi evangélium

2010. augusztus 27. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai példabeszéd a később érkező vőlegényt várók magatartásáról szól. Ez a tegnapinak a női változata. Kevésbé az éberség áll a középpontban, hiszen mind a tízen elalszanak, hanem inkább az állandó készenlét. Talán arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát megvallanunk, hogy Krisztus "újra eljön dicsőségben", hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Ezt a gyakorlati várást mutatja az olaj, azaz a jócselekedetek, amelyeket a bölcsek nem képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása és elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, Te keresésére indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik, és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj, hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled együtt feltámadunk, Veled együtt meg is dicsőülünk! Ámen.