Napi evangélium

2010. augusztus 22. - Évközi 21. vasárnap

Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban, amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki: Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. De Ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.

Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Szűk kapu
A nagyvárosok nagy eseménye, amikor új nagyáruház nyitja meg kapuit a vásárlók előtt. Az első napra meghirdetett rendkívül nagy kedvezmények nagy tömegben csábítják a kisembereket, akik nagy üzletet látnak abban, ha kis pénzért megvásárolhatnak például egy nagy televíziót. Sokan nem bízzák a véletlenre a dolgot, ezért az egész éjszakát a bolt előtt töltik, hogy a reggeli nyitáskor biztosan bejussanak. A híradásokban is szokott szerepelni, hogy több ezer ember tolong az új áruház előtt a kapunyitásra várva. Ahogy növekszik a tömeg és közeledik a nyitás perce, úgy növekszik a feszültség is a várakozókban. Aztán végre kinyílik az áruház ajtaja, s hirtelen elszabadulnak az indulatok. Az óriási tolongásban sokszor megsérülnek az emberek, s biztonsági őrök alig bírják megfékezni a tömeget. A kialakult káosznak tulajdonképpen egyetlen oka van: szűk a kapu. S ezen a szűk kapun sokan próbálnak bejutni, de nem tudnak. A keskenynek bizonyuló bejáraton nem tudnak bemenni az emberek, mert mind egyszerre akarnak. A sok ezer négyzetméteres áruházban persze akár sok ezer ember is elfér kényelmesen, csak azon a szűk kapun nehéz átjutni.
A mai vasárnap evangéliumában is szűk kapuról és a szűk kapun bejutni akaró emberekről hallottunk. De mindjárt az elején jegyezzük meg: Jézus nem az áruházak bejáratáról beszél, amikor ezt mondja: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak" (Lk 13,24). A szemléletes áruházi esetet inkább ellenpéldaként említettem, mert jobb, ha kimaradunk az ilyen tülekedésekből.
Hát akkor milyen kapura gondol Jézus? A kérdésre maga az evangélium adja meg a választ. A Jézus által említett kapun keresztül az Isten Országába, a mennyországba, az üdvösségre juthat az ember. A mi Urunk ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy törekedjünk bemenni ezen a kapun, tehát a részünkről valamiféle küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre, ez azonban nem azt jelenti, hogy másokat félrelökve kell tülekednünk. Az üdvösségre nem széles, hanem csak egy "szűk kapu" vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.
Talán már hallottunk róla, hogy Rómában a szentévek alkalmával megnyitják a zarándokok számára a szent kapukat a város négy legnagyobb bazilikájában. A vatikáni Szent Péter-bazilikában a pápa személyesen vezeti a szent kapu megnyitásának ünnepélyes szertartását, a másik három helyen, tehát a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni Szent János-főszékesegyházban és a Santa Maria Maggiore-bazilikában pedig a szentatya megbízásából egy-egy bíboros nyitja meg a kapukat. A szent kapuk az egész jubileumi évben nyitva állnak, s éjjel-nappal őrzik őket. Azért említem most a szent kapuk példáját, mert nagyon érdekes, hogy ezeken a kapukon át csak belépni szabad az említett templomokba. A zarándokok egy másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent kapun nem szabad kijönniük, itt csak belépni szabad.
Mindig megcsodálom a román-kori vagy a gótikus templomok díszes kapuzatának csodálatos kőfaragásait. S legyen díszesebb vagy egyszerűbb, tulajdonképpen minden templomkapu a mennyország kapuját jelképezi. Aki ezen keresztül belép, Istennel találkozhat. Vasárnaponként persze más kapuk is nyitva vannak, s belépésre csábítják az embereket. Az áruházak bejáratára gondolok. De azokon hiába lépünk be, ott vasárnaponként biztosan nem találkozhatunk Istennel.
Befejezésül pedig adok egy jótanácsot. Talán mosolygunk rajt, de lehet, hogy igaz lesz. Amikor majd meghalunk és feltámadunk, akkor egy olyan helyen találjuk magunkat, ahol legalább két kapu lesz. Az egyik a mennyországba visz, a másik a pokolba. Felirat valószínűleg egyiken sem lesz. De melyiken érdemes belépni? Melyik vezet a mennyországba, s melyik a kárhozatra? Az egyiken nem lesz kilincs, nem is kell rá, hiszen közeledvén felé automatikusan kinyílik előttünk, úgy, mint az áruházak bejárata. Hát ezen a kapun ne lépjünk be semmiképpen, főként akkor ne, ha éppen vasárnap van, mert ez visz biztosan a kárhozatra. Lesz majd ott egy szűkebb kapu, hasonló a hagyományos templomkapukhoz nagy kilinccsel. Azon lesz érdemes belépnünk. Keressük és találjuk is meg a mennyország kapuját, amely az örök életre vezet!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te hívsz, Te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet. Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely a menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját! Ámen.