Napi evangélium

2010. augusztus 20. - Péntek, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Mt 7,24-29

Elmélkedés:

Bölcsen és bátran
Augusztus huszadikán megszoktuk nagyformátumú beszédeket az évek során. Az egyházi méltóságok és a világi elöljárók egyaránt ünnepélyes hangvételű szónoklatokban méltatják ilyenkor a magyar nép első királyát, s szenvedélyes lelkesedéssel hasonlítják össze az ezer esztendővel ezelőtti időket jelen korunkkal, hogy hasznos tanulságok szülessenek meg a hallgatóság fejében. Az ünnep hangulata és az ünnepi események a szónokokat magasztos, fennkölt beszédekre ösztönzik, s ez talán így is van rendjén. Én azonban most mégsem szeretnék ilyen túlbuzgóan szenvedélyes beszédet tartani, csupán az a szándékom, hogy egyszerűen és közérthetően elmondjam néhány gondolatomat.
Már régebben olvastam egy történetet egy vak emberről. Sosem kutattam, hogy a valóságban megtörtént-e az eset vagy sem, helyette inkább annak igaz tanulságát jegyeztem meg. Ez a vak ember koldulásból élt, bár az "élt" kifejezés ebben az esetben erős szépítésnek számít. Szóval, inkább csak tengette életét nagy szegénységben, mert hiszen abból a kevéske aprópénzből, amit kopott kalapjába naponta dobtak a járókelők, az élelmen kívül sok mindenre nem futotta. Kartonpapír táblájára valaki ákombákom betűkkel ezt írta: "Vak vagyok. Kérem, adakozzanak!" Egy délelőtt egy arra járó fiatalember, látva, hogy a szöveg mennyire kevés bevételt hoz, elhatározta, hogy segít neki. Elvette a táblát, hátoldalára írt valamit és visszaadta a vak koldus kezébe. Délután, amikor hazafelé tartott, elégedetten látta, hogy a szokásosnál több adományt kapott a vak. Persze most mindenki arra kíváncsi, hogy mi volt a táblán, ami adakozásra indított sokakat? Bár a történetnek nem ez a lényege, mégis elárulom: "Tavasz van. De én nem láthatom." A történetben valójában nem a reklámszöveg tartalma a fontos, hanem az, hogy ha valami nem megy, akkor változtatni kell. Ha valami nem hoz eredményt, akkor új ötletre, új módszerre, új stratégiára van szükség. Ha jobbat szeretnénk a jövőtől, akkor nem szabad félnünk a változtatásoktól.
Talán ilyen gondolatok járhattak Szent István király fejében is, amikor a magyar nép jövőjét szem előtt tartva a régi pogány vallás helyébe a kereszténységet kívánta elterjeszteni. S bizonyára nem csupán az újítás szándéka vezette ebben, hanem az is, hogy a keresztény vallásban olyan értéket ismert fel, amelyre személyes életét és nemzete sorsát egyaránt bátran bízhatta. Döntése helyesnek bizonyult és kiállta az idő próbáját. Bölcs döntésének köszönhetően országunk a kereszténység sziklájára épült.
Wass Albert írja a Nagyapám tanítása című művében: "A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél." Szent István király ünnepének evangéliumában szintén szikláról és szélviharról hallottunk. Házat csak szilárd alapra, országot csak becsületes, megbízható emberekre lehet alapozni. Viharokat, árvizeket és más természeti katasztrófákat, valamint válságokat kiálló és a csapások után felegyenesedő nemzetet csak becsületes, megbízható emberekre lehet alapozni. És az ilyen emberek mindig számíthatnak Isten segítségére.
Amikor egyszer nagy vihar volt, és sajnos az idei évben bőven kijutott belőle az ország minden területén, egy családban az egyik gyermek a nagy dörgés és villámlás elől behúzódott a szobájába, letérdelt és csendesen imádkozott: "Istenem! Nézd, mekkora vihar támad rám! Elpusztít engem és mindent!" A testvére, nem törődve az esővel és a viharos széllel, kiállt a házuk teraszára és ezt kiáltotta: "Idenézz, te vihar, mekkora Isten áll mögöttem! Ő védelmez engem!" Ez egy olyan bátor imádság, bátor hozzáállás, amelyre a mai időkben ugyanúgy szükség van, mint a háttérben csendesen imádkozókra. Szent István király napján kérjük Istent, hogy adjon nekünk bölcsességet országunkat jobbító és embertársainkat felemelő teendőink felismeréséhez és Ő adjon nekünk bátorságot mindezek véghezviteléhez!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus! A Te tanításod útján, a keresztény igazság útján indult el magyar népünk ezer esztendővel ezelőtt, s ez segítette népünket az évszázadok viharaiban. Bölcs emberként most mi is erre az igazságra, mint sziklára építjük országunkat és egyéni életünket. Segíts minket személyes feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót, és adj nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a Te dicsőségedre! Ámen.