Napi evangélium

2010. augusztus 15. - Vasárnap, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak Anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!
Mária megszólalt:
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, Szentséges az Ő Neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik Őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.

Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Mire jutnánk nélküled?
A kórházakkal kapcsolatban a legtöbbünknek kellemetlen élmények jutnak az eszébe. Ezzel így van Eszter is, akiről még nem meséltem, bár a neve ismerősen csenghet. Szóval, Eszternek sem szép emlékek jutnak az eszébe, ha megemlítik neki a kórházat, s ennek több oka is van. Egy alkalommal például akkor járt kórházban, amikor a testvére egy komoly vírusos fertőzést kapott, és hetekig volt ott, s rossz érzése akkor sem csillapodott, amikor egészségesen jöhetett haza. Még rosszabb emlék volt számára, hogy a kórházban látta utoljára dédmamáját, aki 95 évesen halt meg. Amikor pedig Eszternek kellett egy kis baleset okozta agyrázkódás miatt néhány napig megfigyelésen lennie a kórházban, bármennyire is voltak kedvesek hozzá az ápolónővérek, véglegesen besorolta a kórházat a nem szimpatikus helyek közé. Mindezek után teljesen érthető, hogy mekkora volt a 12 esztendős lány aggodalma és félelme, amikor édesanyjának kellett kórházba mennie. A család örömteli esemény elé nézett: a negyedik gyermek születését várták. Eszter is örült, hogy újabb kistestvére lesz, de sehogy sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy éppen egy kórházban kell megszületnie. Természetesen minden nap bementek az édesanyához látogatóba. Egy ilyen látogatás alkalmával történt, hogy már éppen búcsúztak, az anyuka mindhárom gyermeke homlokára kis keresztet rajzolt, és lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak magukra. A gyerekek kicsit fájó szívvel léptek ki a kórteremből édesapjukkal együtt, amikor Eszter, aki nagyon féltette édesanyját a kórház miatt, gyorsan visszaszaladt hozzá, megölelte és ezt mondta neki: Te is vigyázz magadra, anya, mert nélküled mit csinálnánk? Ilyen a gyermeki aggodalom és ragaszkodás az édesanyához!
A mai napon ilyen gyermeki ragaszkodással és nagy bizalommal sietünk Jézus Édesanyja és a mi égi Édesanyánk elé: Vigyázz reánk az égből, ó Szűzanya, mert nélküled mit csinálnánk? Oltalmazz bennünket mindennapi nehézségeink közepette, mert mit tehetnénk a Te segítséged nélkül? Tekints ránk az égből, és segíts megtalálnunk az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk!
Ma, Mária mennybevételének ünnepe van, s magyar egyházi nyelvben Nagyboldogasszonynak nevezzük ezt a napot. XII. Piusz pápa egyházunk sok évszázados hitére alapozva 1950-ben A legbőkezűbb Isten (Munificentissimus Deus) kezdetű apostoli rendelkezésében hirdette ki Mária mennybevételének hittételét, amely szerint a mindenható Isten azzal dicsőítette meg az Istenanyát, hogy földi életpályája befejezte után testével, lelkével felvette Őt a mennyei dicsőségbe. Jézus földi Édesanyja tehát eljutott a mennyországba, hogy mindannyiunk égi Édesanyja legyen.
Mivel a szentírásban nem találunk olyan részt, amelyben Mária életének végéről lenne szó, ezért a szentmise evangéliuma nem is szólhat erről. Az ünnepi evangéliumban Mária Erzsébetnél tett látogatásáról hallottunk. Két leendő édesanya találkozik. Erzsébet magasztos szavakkal köszönti Máriát, s köszöntéséből megtudjuk, hogy felismeri az őt meglátogató személyben a Megváltó Édesanyját. Ezt követően Mária mond magasztaló imát, amelynek első részében egészen személyes hangon köszöni meg, hogy gyermeke születik, majd pedig mintegy az egész emberiség nevében mond hálát Isten üdvözítő tetteiért, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen Isten Fiának, Jézusnak a világrajövetele. Mária csodálatos imájának minden kijelentése megérne egy külön prédikációt, de most csak kettőt emeljünk ki.
Elsőként az isteni irgalmasságra figyeljünk, amelyet Mária kétszer is megemlít. Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt - mondja Mária, majd pedig: Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról. Máriának nincs szüksége az isteni irgalomra, mint megbocsátásra, hiszen Ő Isten kegyelmének köszönhetően mentes volt a bűnöktől, nekünk azonban igenis szükségünk van az Isten megbocsátó irgalmára. Mária imája tehát azt a vigasztalást nyújtja nekünk, akik néha vagy talán sokszor is a bűn útjára tévedünk, hogy mindig számíthatunk Isten irgalmára. Irgalmasság nélkül, Isten megbocsátása nélkül aligha nyerhetnénk el az üdvösséget.
Másodszor figyeljünk fel a Szűzanya hálaadó imájában arra, hogy Isten nem a hatalmasokat vagy a gazdagokat veszi pártfogásába, hanem az alázatosakat és a szegényeket. Jézus nem ígért senkinek, sem Édesanyjának, sem tanítványainak, de nekünk sem kényelmes életet. De azt megígérte, hogy a mennybe juthatunk, ha alázatosan tudjuk kérni Isten irgalmát és a nehézségek ellenére is kitartunk mellette. Mutasson nekünk utat, és segítsen minket a mennybe felvett Szűzanya, hogy élethivatásunkat teljesítve mi is a mennyország dicsőségébe jussunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Istenem, Te fogantatása pillanatától kezdve megóvtad Mária lelkét a bűnöktől, és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól. Irgalmasságodban bízva fohászkodom Hozzád: segíts, hogy le tudjam győzni a rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A Te kegyelmeddel képes vagyok szüntelenül a menny felé törekedni, ahová Jézus Édesanyja eljutott. Ő oltalmazzon anyai szeretettel az égből, hogy hivatásomat beteljesítve Eléd állhassak a mennyben, ahol irgalmas szeretettel Te vársz minden embert és engem, Istenem! Ámen.