Napi
evangélium
2010. augusztus 14. - Szombat
Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és
imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban
így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg
őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal
rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Mt 19,13-15
Elmélkedés:
Jézus ráteszi kezét a gyermekekre - olvassuk az evangéliumban. Ez a
mozdulat azonban nem a csodákból jól ismert kézrátétel, amikor az
érintésre megszűnnek a betegségek. Itt egy áldásról van szó, Jézus
áldásáról, amelyben szintén nagy erő van. Missziós atyák mondják, hogy
dél-amerikai országokban szokás, hogy amikor az emberek találkoznak a
pappal az utcán, áldást kérnek tőle. Annak egyszerű és gyermeki
kifejezése ez, hogy szükségünk van mindennapjainkban Isten áldására.
Amikor a szentmise végén áldásban részesülünk, figyeljünk arra, hogy ez
jelentésében és jelentőségében igen gazdag cselekedet, amely elkísér
bennünket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
A Te gazdagságod legyen az enyém is,
Szegény voltál Uram, szegény leszek én is.
Jézus szegény Szíve, a koldusod vagyok,
Alamizsnát, kegyet csak Szívedtől kérek.
Mária, Szűz Anyám, Te könyörögj értem,
Hogy a Kereszt úján Jézust követhessem.
E földön senkitől jutalmat nem várok,
Gazdagság híre után nem futok, nem járok.
Sátán imádója, cinkosa nem leszek,
Nem tiprom meg bűnnel Jézusom, kereszted. Ámen.
Kommentáld!