Napi evangélium

2010. augusztus 13. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek" Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: "Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus kijelentette: "Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el, házasságtörést követ el."
Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: "Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"

Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról - olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is érthetetlen marad a világ számára, olyan dolog, amibe sokszor szívesen belekötnek. Sokan csodálkozva és furcsállva nézik a papokat, szerzeteseket és szerzetesnővéreket, akik képesek voltak Istenért egy másik életformát választani. Pedig nem ők találták ezt ki, s nem is maguk emberi erejével teszik ezt, hanem - ahogyan a mai evangéliumból kiderül - Isten adta meg nekik, hogy megértsék ennek jelentőségét, s egyedül Ő adhat erőt a lemondás megtartásához. De ne gondoljuk, hogy egy rendkívüli és természetellenes dologról van szó! Csupán arról, hogy a természetfeletti kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára, midőn Tehozzád kiáltok: hallgass meg, Uram! Szálljon fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a Te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt! Hallgass meg engem, Uram! Ámen.