Napi
evangélium
2010. augusztus 10. - Kedd, Szent Lőrinc diakónus és vértanú
Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony,
mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül
marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét,
elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt
az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok,
ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
Jn 12,24-26
Elmélkedés:
A szentírásban az Isten szolgájának lenni nagy megtiszteltetést jelent,
amely azt jelzi, hogy Isten valakit arra választott ki, hogy
együttműködjék Vele szándékainak megvalósításában. Jézus is elsősorban
ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni
akar bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve,
hanem a Megváltás művébe való bekapcsolódás és az evangélium
hirdetésének nagyszerű feladatát bízza ránk. A szolgálat megtagadása
maga a bűn, azaz ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és
halálának elfogadásával Jézus Isten szenvedő szolgája és a mi
megváltásunk szolgája lesz, példát adva nekünk is a szolgálatra.
Akarunk-e Neki szolgálni egész életünkben?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
hogy nem vér nélkül volt tanú:
fegyvert öltött a hit maga
s vérét tékozlón szórta szét.
Hét férfiből elsőnek áll
az égi szent oltár elé:
magas lépcsőn a többi közt
a legkiválóbb levita.
A hősi harcba indulón
övére kardot nem csatolt:
a gyilkos tőrt csavarva ki
sújtotta le a támadót.
Szent Lőrinc, szenvedésedet
tisztelve száll hozzád imánk:
mindaz, ki hozzád esdekel
biztos meghallgatást talál.
S te ott fenn el nem mondható
ékes város polgára vagy:
az örök udvar tagjaként
viselve égi koszorúd.
Atyát, Fiút, s Vigasztaló
Lelkét dicsérje énekünk:
Tőlük közbenjáró imád
örök babért szerez nekünk. Ámen.
Kommentáld!