Napi evangélium

2010. augusztus 1. - Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Esztelen!
Gazdagságra áhítozó és a vagyont esztelenül halmozó emberekre bizonyára minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért a személyeskedést elkerülendő inkább a magyar irodalomból vegyünk egy példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában olvashatunk egy gazdáról, aki a feleségével együtt a vásárból hazafelé indul. Útközben nagy zivatar szakadt rájuk, ezért behúzódtak egy barlangba, s arról kezdtek el beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig áll a pénzben, a másikat a jó Isten szegénységgel sújtotta, s ők maguk is a szegények közé tartoznak. Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi kardot és puskát találtak. A vas holmik értékesítéséből szép kis pénzt reméltek, ezért telerakták zsákjaikat. Már éppen végeztek, amikor a földből réz gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a zsákokból, s megpakolták a réz dolgokkal. Munkájukkal végezvén egy régi pajzs alatt mindenféle ezüst kincseket találtak, s ha már ekkora szerencséjük van, akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták újra a zsákokat és minden erejüket megfeszítve két kezükkel kaparták ki a földből az értékes ezüst dolgokat. De a nagy munkának alig értek volna a végére, amikor meg arany holmikat találtak. Mivel nem akartak semmit otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel lett, amikor az asszony figyelmeztetése ellenére a telhetetlen ember egyszerre akarta az összes kincset hazavinni, de a zsákok roppant súlya alatt a földre zuhant, valami megszakadt benne. Az asszony nem vitt egyebet haza, csak az urát a hátán, aki harmadnapra a temetőbe került. Hiába gondolták az elején, hogy rájuk mosolygott a szerencse, a történet vége tragédia lett.
De térjünk vissza a bibliai példához! A mai evangéliumban Jézus egy telhetetlen emberről mond példabeszédet. A példa elmondására az ad alkalmat számára, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul hozzá. Mivel Jézus azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt követően beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a nagy gazdagság majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! Figyeljük meg, hogy ez az ember önmagával beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést. Terveiből hiányzik az Isten és nem gondol embertársaira sem. Mennyire ellenkezik ez a gondolkodásmód attól, amit Jézus ajánl az Ő követőinek! Az eddig kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Isten ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta a birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag sem kerülheti el.
Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete - szól Jézus figyelmeztetése, de ez nem jut el sokakhoz. Főként a fiatalok gondolják azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen, hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következőt: Mindig tetszett a filmekben szereplő gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus ezt mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell találnom életem nagy lehetőségét, hogy gazdag legyek! Nem ismerek akadályokat és nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire csak vágyom! Jézus neki is ezt mondja: Esztelen!
Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. A kérdés mindenki számára ugyanaz: miben bízunk? Az anyagi javakban vagy Isten gondviselésében?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk Tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket Neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te adsz nekünk! Jézusunk, Te légy szívünk gazdagsága! Ámen.