március 9.
BEVÁDOLT SÁFÁR
"Bevádoltaték nála, hogy javait
eltékozolja." Lukács 16,1b
Röviden így szeretném veled közölni az Ige
üzenetét: Testvér, feljelentettek! Nem a bíróságnál: a legmagasabb fórumnál,
Istennél. Ott vagy feljelentve, ahonnan feljebbvitel nincs. Ha most világi módon
megtudnád, hogy feljelentettek, két dolog érdekelne: ki jelentett fel és miért?
Istenhez a feljelentések nem papíron érkeznek. Nem úgy, hogy két tanúval alá
kell íratni. Isten mindenütt jelen van, azt is meghallja, amikor a feljelentés
egy sóhajban érkezik. Talán felsóhajt valaki melletted: meddig bírom még? Az is
lehet, hogy a feljelentõd nincs már az élõk sorában, de a feljelentés érvényes.
Lehet, hogy a szüleid sóhajtottak fel: milyen sok fájdalmat okoz ez a gyerek.
Lehet, hogy kimondták: kevés benned az örömünk. Lehet, hogy régen törölték volna
ezt a feljelentést, csak akkor fájt nekik az indulatosságod. Neked is fájt, csak
sikerült elfelejtened. Az idõ nagy orvos, jönnek a következõ dolgok, és már
olyan, mintha nem is lett volna. Törölted magadnak. De Isten nem törölte! Gaz
dag Isten sáfára, hová tetted azt a szeretetet, amit azért adott, hogy
továbbadd? Mind magadra költötted? Zsebre vágtad azt a sok kegyelmet, amivel
elhalmozott? A másiknak nem jutott semmi?! Bevádoltak, Istennél feljelentettek.
Lehet, hogy a szomszéd, aki hallotta a veszekedéseteket. Tudta, hogy hívõk
vagytok, hallotta a hangodat és rálegyintett: Ebbõl nem kérek! Nagyon kérlek,
vedd komolyan a mondatot. Amit most nem veszel komolyan, ott fog számadásra
kerülni a végelszámolásnál. Amivel most nem nézel szembe, ott kell majd vele
szembenézned.
Kapcsolódó hírek:
Megszólal a szamár
Good to see a tanlet
Ne,Ne!
Bálám