Az imaéletet 3 szakaszra tagolhatjuk.
Az első szakaszban az imádság főleg azt tudatosítja,: Isten a szeretet. Ő
úgy szeret engem, ahogy vagyok (és nem úgy, amillyennek lennem
kellene.)
Ismeri nevemet; a tenyerébe van írva.
Ő előbb szeretett engem.
Az ima fölmelegedés Isten szeretetének napsugarában mindaddig, amíg
végül is ez a meleg egész lényemet átjárja, míg ezt már a szívemmel
tudom. ( A szív mint lényem központja értendő,értelmen, akaraton, és
kedélyen túl és kívül., az, ami önmagammá tesz.)
Az imádság azt jelenti, hogy Isten jelenlétében feltétlen biztonságban vagyok.
Ezért az imádság soha nem lehet kísérlet, hogy rávegyük Istent akaratának megváltoztatására.
Ez pogány elképzelés.
Imádkozni annyi, mint átadni magamat Isten szeretetének, kiszolgáltatni
magunkat nagylelkűen, félelem nélkül kimondva: " Jöjjön el a te
országod, legyen meg a te akaratod."
Nem elég tudni azt, hogy Isten szeret, ebből nem tudok élni.
A gondolat, amely ma erőteljesen lebilincselt, gyorsan halvány árnyékká válik.
Isten tudja hogy mennyire ember vagyok.
Szeretetét Krisztusban tapinthatóvá, láthatóvá tette. "Aki engem lát, az Atyát is látja" (Jn 14, 9)
Az imádság így a második szakaszában Krisztus személyére összpontosul.
Ez azt jelenti, hogy igyekszem Krisztust jobban megismerni, szeretni, és
szorosabban követni.
Ez az ismeret felnövekszik Krisztussal való személyes viszonnyá, és
végül életem legmélyebb kapcsolatává érik, mint Szent Pál számára volt,
és így leírhatta:" Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem."
Az imádság harmadik szakaszában Istent úgy fedezzük fel, mint aki az egész lét középpontja.
Nemcsak Jézus Krisztusban tudom Istent megtalálni, hanem minden emberben, sőt minden dologban.
Az imádság most már azt jelenti, hogy IGENt mondok a valóságra hogy
pozitív a magatartásom az élet felé, hogy vállalom azt, ami van, és ezt
nem felszínes okokból teszem, hanem mert Isten az ősalapja minden
létezőnek.
Az imádság azt jelenti, hogy személyes kapcsolat van a létező mindenség Ősalapja között és köztem.
Az imádság azt jelenti,hogy tudatosítom magamban, hogy az Ősalapnak neve
van, és ezt a nevet kimondom. Csakis ekkor imádkozom a szó igazi
értelmében.
Kapcsolódó hírek:
Idézet az imáról
Az imáról
Az imát nem helyettesítheti semmi !