Napi evangélium
2012. június 1. - Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt. 
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost. 
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”

Mk 11,11-26

Elmélkedés:

Két jelképes Jézusi cselekedetről hallottunk a mai evangéliumban. A kereskedők templomból való kiűzését teljesen helyénvalónak és jogosnak tartjuk, hiszen az Isten házához méltatlan volt tevékenységük. Ha el is csodálkozunk Jézus hevességén, érthető magatartása. A fügefa megátkozásának cselekedete viszont már nehezebben értelmezhető számunkra. Mit ártott az a szegény fa, hogy meg kellett átkozni? Hiszen még itt sem volt az érés ideje! 
A két történet közös vonatkozásait keresve és felfedezve azonban megérthetjük a cselekedet mondanivalóját. A fügefa számára váratlan volt, hogy elérkezett számára az az idő, amikor termést kellett volna felmutatnia. A kereskedők számára is váratlan volt Jézus rajtaütésszerű támadása ellenük. Jézus nem jelentette be előre sem a fügefának, sem a templomi árusoknak, hogy mikor fog érkezni és mikor érkezik el számukra az elszámolás ideje. Ebből a szempontból tehát Jézus érkezésére nem lehet felkészülni, mert nem tudhatjuk előre annak idejét. A hívő embert ez a tény arra ösztönzi, hogy mindig legyen készen. Bármikor elérkezhet számunkra a Jézussal való találkozás ideje. Nem mondhatjuk, hogy most nincs itt az ideje érkezésének és azt sem, hogy jöjjön később, addig rendet rakunk. Mindig legyünk készen a Vele való találkozásra! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk Tebenned váljék gazdaggá. Ámen.