Mi mindig búcsuzunk.

Mondom néktek: mi mindig búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mindig búcsuzunk.

Válasz

Reményik Sándor
Sóhaj a mindenségért
.
Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: ,,Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj!'' -
A rosszakon is könyörülj:
Ennyi egy-vers-soros imája.
Az asszony kendős, falusi
És amint mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
Mi fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben -
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal s enyhüléssel?
Mi fakasztotta e furcsa imát?
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,
Mint morajló s meginduló föld,
Mint megnyíló föld a lábam alatt:
Olyan volt.
Mi fakaszotta: részvét, bűntudat,
Az utcán, harangszóra, éppen ott?
Sejthette-e, hogy az egész
Lángbaborult
Mindenségért imádkozott??!

Válasz

EGYÜTT



Nem voltam ott.Nem hallottam soha,

hogyan zeng ezrek ajkán ez az ének,

hogy éneklik szinesek,fehérek:

,,Krisztusban nincs Kelet,Nyugat..."

Én mégis hallom hangjukat.

Mégis tudom:csoda történik velünk.

A Szentlélek új éneket vezényel

e földön,hol annyi hang kavarog.

S protestánsok,görögkeletiek

és négerek,japánok,magyarok

együtt énekelünk,

együtt énekelünk!



Nem voltam ott.Nem hallottam soha,

hogy mondják együtt az Úr imáját

száz meg száz nyelven:,,Mi Atyánk!"

Barna malájok,sápadt franciák,

hugenották,evangélikusok...

De ha mondom,körülöttem susog

millió hang:a testvérem hangja.

És ez a millió hang együtt vallja:

,,Tiéd az ország és a hatalom!"

S felül határokon és falakon

tudom,hogy mindennap találkozunk

ebben az imádságban,és mi akkor

együtt imádkozunk!

Együtt imádkozunk!

Válasz

Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért
.
Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.
.
Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!
.
Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.
.
Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.
.
Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek “földjébe” vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!
.
Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

Válasz

Az édesanya

Láttatok e már némán tűrő bárányt
Ki soha sem vét,de kit mindenki bánt?
Vagy olyan zászlót,melyet ha letépnek
Százannyi tüzes vágya lesz a népnek?
Vagy olyan forrást,mely soha nem apad.
Melyben nem adnak,de örökké ad?

Vétkeznék,ha itt most el nem mondanám.
Ilyen bárány s jóságos forrás volt az én Anyám.
Mily kevés öröm,mily kevés nyugalom,
Jutott Őneki e küzdő világon.
Mennyi zaklatás,mennyi nélkülözés érte.
Nem zúgolódott:az Istent dicsérte.

Hajnal volt neki mindig a reggel,
Későn is fenn volt egy kimerült testtel
Szíve mélyén fájt az élet ostora tán,
Titkolta ezt tőlünk az Édesanyám.
Szolgák voltunk,mindenki parancsolt,
De Ő mihozzánk szeretve s kérve szólt.

Angyal volt,ki magát sohasem védi,
Csak az övéinek javát teszi s félti.
És ezért a sok jóért neki ki fizetett?
De hol annyi kincs,amit Ő érdemelt?
Az az egyszerű,mintha most is látnám
Az a jóságos asszony: az én Édesanyám!

Ő tanított meg minket imádkozni,
Isten ügyéért mindent feláldozni.
Csendes szavai lelkünk mélyén vannak,
Érezzük végig nálunk is maradnak.
Ő vezetett el az Úr Jézushoz minket,
Kérte: Mentse meg a mi életünket!

Amikor megtértem,ó hogy nézett rám,
Öröm könnyet sírt az Édesanyám.
Akkor Anyám imakönyvével kezében,
Megnyugvásnak könnyével a szemében,
Fohászt rebeg: Oltalmunkra légy nekünk
S legyen a te akaratod,Ó jó Atyánk,Istenünk!

Asszonyaink,édesanyák harcra fel!
Az igazság vér nélküli harca kell!
Segítsetek a küzdésben kedveseink!
Buzgalomra Vezérünknek lelke int.
A szeretet s béke édes melegét,
Anyáink szép szavai szórja szét!

S mindenütt,hol virágnak kell nyílnia,
Ragyogjon egy Édesanya szép szava.
De megpihent.Ő már,az áldott asszony.
Ó csak még egyszer lehetne őt látnom,
Csak jelenne meg bár egy félórára,
Hogy borulnék rá egyszer utoljára!

Elmondanám azt,mit egyszer elmulasztottam,
Hogy megbántani Őt soha nem akartam.
Hogy milyen csapás,vétek volt ez rám,
Amikor itt hagyott az Édesanyám.
Jóságod feledni soha nem fogom,
Rólad beszélve,könnybe fulladom.

Kegyelmes Uram!Anyámra gondolva,
Hozzád kiáltok imára borulva.
Adj sok olyan Anyát
És hallgasd meg imám,
Amilyen jó volt az én Édesanyám!

-Tóth Sándor Péter-

Válasz

Dícsérd Sion, Üdvözítőd,
Jó pásztorod, hű segítőd,
Áldja hangos éneked.
Himnuszt mondj, egész szíveddel,
Szóddal úgyis nem érhedd el,
Méltón nem dicsérheted.
Nagy dologról szól az ének;
Élet élő kútfejének,
A Kenyérnek hódolunk.
Estelén a Vacsorának
A tizenkét tanítványnak
Mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen,
Ujjongjon és égre csengjen
Zengő lelkünk hangja ma.
Mert mit ajkunk most magasztal:
Amaz ünnep, amaz asztal,
Amaz első lakoma.
Ott új Húsvét napja támadt,
Új kötése új királynak,
Régi Húsvét bételett.
Új világtól fut az óság,
Árnyat oszlat új valóság
Fényesség űz éjfelet.
S amit ott tett önkezével:
Emlékére nyílt igével
Hagyta Krisztus végzenünk,
Szent igéktől megoktatva,
Üdvösséges áldozatra
Kenyeret s bort szentelünk.
Ágazatja szent hitünknek:
Testté, vérré lényegülnek,
Bor s kenyér mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged,
Szárnya lankad észnek, szemnek,
Élő hitből végy erőt.
Színében bor és kenyérnek
(Jel csak ez, de más a lényeg!)
Drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel,
Egy is Krisztus, semmi kétely!
Két szín Őt nem osztja meg.
Aki veszi, meg nem osztja,
Meg nem töri, nem szakasztja,
Mindenek épen veszik.
Veszi egy és ezrek veszik,
S minden egyenlőn kapja részit,
Mégis: nem fogyatkozik.
Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végük milyen szörnyű más!
S ha megtört az áldozatban,
Kétség, tudd meg, nincsen abban:
Úgy van ott minden darabban,
Mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg,
Csak a jelnek (köntösének!)
Színe tört meg, ám a lényeg
Változatlan egy marad.
Imhol angyaloknak étke,
Vándorutunk erőssége,
Édes fiak vendégsége!
Ebeknek oda ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja,
Ezt Izsáknak áldozatja,
Bárány vére csordulatja
Képpel írja régen ezt.
Kegyes pásztor, igaz étek:
Édes Jézus! kérünk téged,
Te legeltesd; védd a néped,
Te mutasd meg kegyességed,
Fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk,
Éltünk, éltetőnk, szerelmünk,
Engedj asztalodra lelnünk,
S testvérül engedd ölelnünk
Odafönn a szenteket.

(Sík Sándor fordítása)

Válasz

Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.

De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
(Szabó István)

Válasz

Bódás János - A mennybe ment Jézushoz
.
Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bűn, kapzsiság van
e szüléstől nyögő világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az "igaz," kinél a fegyver,
az akar "jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sőt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
- így váltottad meg a világot?
.
Engem nem tántorít el Tőled,
ha nem mindig látom erődet,
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!
.
Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetű, éhség, rabszolga-járom
gyötri őket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tűrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejű gyűlölettel...
.
A szenvedők nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.
.
Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sűrű sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, áme

Válasz

PÜNKÖSD NAPJA

Aki nem tud a hit szárnyán
a magasba szállni,
nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,
Őt várjátok! - eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő...

Eljön Krisztus szeretettel,
eljön Szentlelkével,
ha várjátok s imádjátok
pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
nemes indulattal,
ha bevonul oda Krisztus
teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
áldás, öröm, béke -
a győzelmes, igaz hitnek
gyönyörű pecsétje!

/Somogyi Imre/

Válasz

PÜNKÖSD FÉNYÉBEN
Füle Lajos verse

Pünkösd . . . Fényedben élek,
termtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte !
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.

Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
KI -- érte mit se várván --
megváltott vére árán
ISTENNEK, az ATYÁNAK.

Válasz